Úgy hiányzott már, mint egy falat kenyér. Féléves kihagyás után június 14-én újra rajthoz állt Gyarmati Ariel és Kocsis György. A siófoki páros tesztnek szánta ezt arally3-as futamot, de nem csak a tapasztalatok, de az eredmény miatt is sikeresnek könyvelték el. A Mitsubishis duó a P14 kategória 2. helyén végeztek.
Gyarmati Ariel: Egy remek kisvaszari versenyen vagyunk túl. Péntek este érkeztünk meg a helyszínre, és szombat kora reggel az itinerfelvétellel nyitottuk meg a hétvége hivatalos programját. Korábbi évekből már ismertük a terepet, de a pályabejárás most is nagyon hasznos volt, hogy egy pontos, részletes itinert tudjunk készíteni. Szükségünk is volt erre, hogy a bukkanós részeket, amelyek jócskán megdobták az autót, jól össze tudjuk kombinálni.
Vasárnap már az éles futam várt ránk. A tervek szerint 3-3alkalommal kellett volna teljesítenünk az Alsómocsolád-Kisvaszar szakaszt, oda és vissza, ám az utolsó gyorsasági előtt megrémisztett mindenkit az időjárás. Egész napra az volt a jellemző, főleg a Dunántúlon, hogy egyik pillanatról a másikra leszakadt az ég, és rengeteg csapadék esett. A 6. menet előtt így a nézők – akik amúgy rengetegen kilátogattak – el is indultak hazafelé, a szervezők pedig a biztonságuk érdekében úgy döntöttek, hogy törlik az utolsó felvonást. Abszolút egyet is tudtunk érteni ezzel a döntéssel, tényleg veszélyes lett volna kimenni a sétáló nézők közé az erdei szakaszra.
A versenyt a P14 kategória 2. helyén zártuk, amivel nagyon elégedettek vagyunk. De még jobban azzal, hogy rengeteg tapasztalatot tudtunk gyűjteni, a Mitsubishit folyamatosan finomra tudtuk hangolni. Ráfért a kocsira, hiszen az elején nem volt a legjobb a futómű-beállításunk, és nem is tudtunk úgy teljesíteni. Egyébként teljesen hibamentes hétvégénk volt, remekhangulatban, nagyon hasznosan telt.
Ez úton is gratulálunk minden célba érkezőnek, és köszönjük a szervezőknek, hogy biztosították nekünk, hogy hosszú idő után újra versenyezhessünk.
Kocsis György: Tanulságos hétvégén vagyunk túl. Kivételesen nem motiváltak minket az időeredményeink, nem mindenáron győzelemre törekedtünk. Minden kör előtt állítottunk valamit az autón, ami így egyre jobb lett, és mi is egyre jobban éreztük magunkat. Elsőre kicsit darabosnak éreztem a menetelésünket, de aztán körről körre egyre jobban belejöttünk. Egyetlen kisebb kalandunk volt, mikor saját magunkra ijesztettünk az első kör elején, mikor egy nyomvályú elég rosszul megvezette az autót, és olyan érzést keltett, mintha épp le akarnánk esni az egyenes útról… A későbbiekben már számítottunk erre, így nem okozott gondot a folytatásban.
A hétvége különleges volt abból a szempontból is, hogy a családjaink is velünk voltak. A gyerekeink nagyon sokat segítettek, minden egyes kör előtt gondoskodtak arról, hogy szép, tiszta autóval álljunk oda a következő szakasz rajtjába. Ráadásul mindezt rengeteg néző előtt tehettük meg – a szurkolók úgy látszik, szintén ki voltak éhezve a benzingőzre, mert az „aranykort” időket idézve, szinte emberfalban kellett autózni. Családias, remek hangulatú futam volt, az pedig külön öröm, hogy eredményesre is sikerült.
A foglalkozás tehát elérte a célját. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy megtaláltuk azt a technikai beállítást, ami alapja lehet az idei szezonbeli szereplésünknek. Innentől kezdve már csak versenyezni kell majd...
