Sébastien Loeb szerencsére nem hagyott fel azzal a jó szokásával, hogy saját honlapján osztja meg gondolatait a pályafutása iránt érdeklődőkkel. A zsúfolt magyar-szlovák hétvége után így vont mérleget.
Újra itthon vagyok, két versenyzéssel töltött hétvége után. A magyarországi verseny elég bonyolultra sikerült, a szlovákiai viszont egyértelműen pozitív lett. Megszereztem második győzelmemet, visszavettem a második helyet a pontversenyben, és egy picit le is tudtam faragni a listavezetőhöz képesti hátrányból.
Ismét két csapattársam között foglalok tehát helyet, és jó pályán vagyok.
Nézzük időrendben a történéseket: a Hungaroring nem volt életem legegyszerűbb versenye. Marrákes és a Paul Ricard után ott vittük először a 60 kilós ballasztot, ráadásul egy nagyon technikás pályán – nos, ez minden volt, csak lényegtelen nem. Jól végeztem az időmérőn, a harmadik helyről indultam, de mindkét rajtom rosszul sikerült. Az elsőnél úgy döntöttem, külső íven megyek, de sajnos beragadtam az első kanyar kijáratánál. A második rajtnál pont ezért mentem belül, de ott se jártam jobban. Persze próbáltam előrébb jutni, de ezen a pályán nagyon kevés a lehetőség az előzésre, így aztán nem is tudtam jó eredményt elérni.
Ezek után természetesen úgy mentem Szlovákiába, hogy nagyon jól akartam teljesíteni, újra a mezőny elején menni. Ehhez képest – őszintén mondom – a szabadedzés egy rémálom volt, de aztán nagyon jól összedolgoztunk a csapattal, tökéletesen reagáltunk a problémákra és sikerült javítanunk a beállításokat.
Az autó is egyre jobban kezdett „viselkedni”, és így én is vissza tudtam szerezni valamennyit az elvesztett önbizalomból. Az időmérő még így sem volt mentes az izgalmaktól, gondunk volt a futóművel, aztán a benzinpumpával is, de a csapat mindannyiszor gyorsan reagált, úgyhogy meg tudtuk csinálni az első, aztán a második időmérőt is, a harmadikban pedig végül a második legjobb időt tudtam menni.
Komolyan mondom, hogy José-María megfoghatatlan volt az időmérőkön, és az összes nehézség után őszintén boldog voltam, hogy egyáltalán az első sorból sikerült indulnom.
Másnap aztán az időjárás majdnem mindent felülírt. Szerencsére nagyon jól kaptam el a rajtot, és már az első kanyarban az élre tudtam kerülni – és ez volt a futam kulcsa. Nem volt előttem senki, tehát jól láttam, megpróbáltam növelni az előnyömet, hiszen tudvalevő, hogy Pechito mindig őrült gyors tud lenni.
Az első helyen voltam a safety car beérkezésekor is. Meggyőződésem, hogy a versenybíróság jól döntött a futam leintésével: az időjárás egyre veszélyesebbre kezdett fordulni, még a biztonsági autó mögött is szinte lehetetlen volt a pályán maradni!
A második futamot pedig törölték, először a WTCC történetében: 2005 óta még soha nem történt ilyen… De én is azon a véleményen vagyok, hogy ez volt az egyetlen felelős döntés. Az eső kétszer olyan intenzíven esett, mint az első futamon, egyszerűen rémes volt a pálya. Biztos, hogy nagy bosszúság volt a nézők számára, és a rendezvény sem volt így ideális, de ez volt a megfelelő lépés.
Összességében nagyon jó emlékekkel jöttem haza Szlovákiából: folyamatosan fejlődöm, és egyre jobb a csapat együttműködése is. Meg tudtam előzni Yvant és pár pontot hoztam Pechitón – azért ez így mégiscsak jobb, mint maradni a harmadik helyen és csak nézni, hogyan húznak el tőlem a többiek…
Túl vagyunk a szezon egyharmadán, de az egész olyan hihetetlenül gyorsan eltelt! Az eddigi mérlegem pozitív: két győzelem, második hely az összetettben. Az előttünk álló időszak sem lesz könnyű: három verseny jön egy hónap alatt, köztük a nagyon nehéz spa-francorchamps-i pálya – alapvetően rajtam múlik, hogy a lehető legjobban szerepeljek.
A WTCC-futamok között most Franciaországban tanyázom egy kicsit: Lédenon-ba megyek a GT Tourra az új Mitjettel. Jó lesz kicsit Dél-Franciaországban lenni, különösen úgy, hogy közben figyelhetem a csapatomat a GT-ben és a Porsche Carrera Kupában, miközben a Sébastien Loeb Racing másik fele Le Mans-ban tesztel. Unatkozni nem fogok, az egészen biztos!
Nemsokára találkozunk, sziasztok!
