Horvátország után is azt írtuk, hogy nagyon úgy néz ki, hogy ez Rovanperä éve lesz, akkor egy újabb győzelem után mit mondjunk? A portugál verseny előtt 29 pontos előnnyel állt a fiatal finn, ez most már 46 pontos.
Az év elején arra számítottunk, hogy az idei év olyan lehet, mint a 2017-es, új autók, új esélyek, plusz a regnáló világbajnok maximum pár versenyen fog indulni. Minden adott volt, hogy megint legyen egy szezon, ahol 4-5-6-7 különböző versenyző nyerhet versenyt. Loeb, Ogier, Rovanperä, Evans, Neuville, Tänak, Lappi és Sordo mind nyertek már versenyt, plusz a szezon elött Breentől is elvártuk, hogy behúzza legalább az első győzelmet. És az is benne volt a pakliban, hogy egy sok esélyes fej-fej melletti bajnokság lesz az idei.
Mi történik ehhez képest? Rovanperä a Monte Carlo ralit leszámítva, ahol a két nagy öreg – Loeb és Ogier - oktatta a mezőnyt, hatalmas magabiztossággal nyeri a versenyeket, havon, sáros aszfalton és most murván. Úgy, hogy pénteken neki kellett indulnia elsőként a szakaszokon.
De mi is történt Portugáliában?
Az idei volt a hetedik verseny az ország északi felében azután, hogy a 2001-es verseny után kihullottak a vb-ről, majd 7 versenyt a déli atlanti partok közelében rendeztek. 21 klasszikus portugál szakasz állt a verseny időtervében, mindössze 4 kilométernyi szakasszal, ami nem egyezett meg a tavalyival. A szervezők úgy lehettek vele, hogy elég a versenyzőknek az új autókkal és a hőséggel megküzdeniük.
Kezdésnek csütörtökön egy coimbrai városi körözés volt a feladat, pénteken aztán bemutatkozhattak az új autók éles körülmények között murván.
Rovanperä indult elsőként az aznapi szakaszokon, és győzni úgy, hogy elsőként rajtol murvás versenyen, ez volt az egyetlen hiányzó pont ahhoz, hogy meggyőződéssel mondhassuk, idén ő lesz a világbajnok. Természetesen közrejátszott az is, hogy megint sokaknak volt pechjük, technikai hibájuk, illetve az utak sem voltak annyira porosak, mint arra számítani lehetett (így a takarítói szerep sem volt annyira hálátlan), de ne a győztesnek kelljen magyarázkodni. Rovanperä a szombat délutáni esős szakaszokon a 18 másodperces hátrányából 6 másodperces előnyt csinált, amit vasárnap még növelni tudott (ötből négyszer tudott gyorsabb lenni, mint Evans) és a powerstage-et is magabiztosan megnyerve idén már másodszor zsákolta be a maximális 30 pontot (Svédországban „csak” 29-et gyűjtött).
És mi a helyzet a többiekkel?
Hyundai
Azt hihettük, hogy a Hyundai a fejlesztési idő szűke (ők álltak neki az új autónak a legkésőbb) miatt a murvára való felkészülésre tette a hangsúlyt, és ez az oka a gyengébb aszfaltos szereplésnek, de majd most megmutatják. Ehhez képest, ugyan Tänak és Neuville nyertek 2-2 szakaszt, az egész hétvégén azon panaszkodtak, hogy milyen megbízhatatlan az autó (Neuville), illetve, hogy milyen rossz vezetni azt még akkor is, ha minden jól működik, az autó egyensúlya is rossz és a felfüggesztés se az igazi (Tänak). Komoly bajokat sejtet, hogy ennyire nyilvánosan kritizálják az autót.
Sordo volt az egyetlen pozitívum a Hyundai hétvégéjében, aki ráadásul a powerstage-en elért második helyével a dobogóra is felállhatott.
Ford
Ezen a hétvégén is láthattuk, hogy a Fordok vannak olyan gyorsak, mint a Toyoták, ha nem is olyan megbízhatóak, viszont a pilótafelállásuk nem említhető egy lapon a japán márkáéval. Hiába volt itt már 5 Puma a versenyen, mindössze Loebnek jött össze egy szakaszsiker (és vezette a versenyt a relatív rossz rajtpozíciója és a kevés autóban töltött kilométere ellenére), majd a következő gyorsaságinak az első kanyarjában teljesen elintézte az esélyeit. Jó lett volna megtudni mire képes az autóval az egész versenyen, de erre sajnos egy darabig még várnunk kell. Greensmith és Loubet is mutattak egy-két ígéretes részeredményt, de még nem állt össze egyiküknél sem a teljes kép. Loubet még okozhat idén pár kellemes pillanatot a csapatnak, nem lennénk meglepve, ha összejönne neki egy dobogó akár a közeljövőben. Formaux-nak az volt a feladata, hogy végigmenjen a versenyen lehetőleg egy karcolás nélkül, amit hibátlanul teljesített is, remélhetőleg Szardínián folytatja az önbizalma újjáépítését, és ott talán pár jobb részeredményt is láthatunk tőle. Viszont Breen teljesítménye teljesen elkeserítő, még egy top3-as szakasz sem sikerült neki egyszer sem (a coimbrai gyorsot ne számoljuk ide), az év elejei nagy lelkesedés után jó úton jár, hogy apátiába taszítsa az egész csapatot. A csapatot, akik 3 végigszenvedett idény után megint előálltak egy nagyon gyors autóval, nyertek egy versenyt, majd azóta még dobogós helyezésre sem volt esélyük. És a sok apró technikai hiba egészen biztosan nem könnyíti meg a helyzetüket.
Toyota
Ogier Loebhöz hasonlóan elég korán elintézte az esélyeit, pénteken délután 2 defektet is gyűjtött, miközben csak egy pótkerék volt nála. Látva, hogy a szakaszok milyen kövesek voltak ez egy teljesen érthetetlen döntés volt tőle. Seb a szombati napon sem nyújtotta a legjobbját, a második gyorsaságin lecsúsztak az útról, és bár az autó alig sérült nem tudtak kijönni onnan.
Evans ezzel szemben reménykeltő eredményt ért el, három gyengén sikerült verseny után, de a fiatal finn csapattársa ellen ő sem találta meg az ellenszert. Katsuta a negyedik Toyotában negyedik lett, egészen kicsin múlott (2,1 másodperc), hogy ne Toyota 1-2-3-mal záruljon a verseny.
Mi történt még?
Sunninen megmutatta, hogy versenyben lehet lenni a verhetetlennek tűnő Skoda Fabia (és Andreas Mikkelsen) ellen, viszont azt is megmutatta, hogy miért nem egy rally1-es autóval versenyez és valószínűleg már nem is fog. A hetedik szakaszig vezetett Mikkelsen elött a WRC2-ben, majd Mikkelsenék kiesése után úgy látszott, hogy minden gond nélkül behúzza ezt a győzelmet, és ezzel jó alapot tehet le a WRC2-es bajoki címért folytatott küzdelemben. Ehhez képest az utolsó szakaszon, hozta a tőle megszokottat, a győzelem helyett kieséssel zárta a versenyt, úgy, hogy semmiféle nyomás nem volt rajta, majdnem egy perces előnnyel vezetett. Sunninen kiesése után Yohan Rossel a horvát verseny után ezt is megnyerte, őt Kajetanowicz és Ingram követték a dobogón.
WRC2-es abszolút szakaszgyőzelem a portói szuperspeciálon
A szombat esti portói szuperspeciál hozott még egy érdekességet, a kezdetben még teljesen vizes, majd egyre jobban száradó macskakövön nem csak az történt, hogy egy WRC2-es autó gyorsabb volt (McErlean-Fulton-Hyundai trió nyerte a szakaszt), mint a rally1-es autók. A leggyorsabb rally1-es autó csak a tizenharmadik legjobb időt érte el. 11 WRC2-es, illetve egy WRC3-as páros is gyorsabb tudott lenni, mint Rovanperä a Toyotában. Az okok érthetőek, viszont így is érdemes megemlékezni róla, nem történik ilyen gyakran.
Folytatás már jövő héten Szardínián
És ki fog nyerni? Sok pénzt ne tegyen senki arra, hogy nem a Rovanperä – Halttunen páros.
Az 55. Vodafone Rally de Portugal végeredménye:
1. Rovanperä / Halttunen Toyota GR Yaris Rally1 3:44:19.2
2. Evans / Martin Toyota GR Yaris Rally1 +0:15.2
3. Sordo / Carrera Hyundai i20 N Rally1 +2:17.3
4. Katsuta / Johnston Toyota GR Yaris Rally1 +2:19.4
5. Neuville / Wydaeghe Hyundai i20 N Rally1 +2:37.8
6. Tänak / Järveoja Hyundai i20 N Rally1 +4:45.7
7. Loubet / Landais Ford Puma Rally1 +5:52.1
8. Breen / Nagle Ford Puma Rally1 +6:13.4
9. Fourmaux / Coria Ford Puma Rally1 +8:09.6
10. Rossel / Sarreaud Citroën C3 Rally2 +13:48.9
