Új helyszínen zajlott az idei Svéd rali, ami közel olyan fordulatosan alakult, mint a szezonnyitó, pedig se Loeb, se Ogier nem voltak ott. Problémákból sem volt hiány, és a hibrid hibája komoly vitákra ad okot.
Loeb és Ogier nélkül: Sebastienek nélkül olyan a rali vb, mint 2017-ben a Volkswagen nélkül lett – sokkal jobb. Akkor az első 4 versenyt a 4 különböző márka nyerte meg, most pedig az első gyors után hatan voltak 3,7 másodpercen belül. A pénteki napon pedig öten is vezették a versenyt (Tänak, Lappi, Rovanperä, Evans és Neuville – időrendben). A verseny iránti érdeklődés lehet, hogy nem ért fel a Monte szintjére, de a francia világbajnokok nélkül is látványos, kiszámíthatatlan, feszült és izgalmas volt. A „mindenki Ogier ellen hangulat” nem volt jelen, mindenki mindenki ellen küzdhetett.Loeb és Ogier nélkül: Sebastienek nélkül olyan a rali vb, mint 2017-ben a Volkswagen nélkül lett – sokkal jobb. Akkor az első 4 versenyt a 4 különböző márka nyerte meg, most pedig az első gyors után hatan voltak 3,7 másodpercen belül. A pénteki napon pedig öten is vezették a versenyt (Tänak, Lappi, Rovanperä, Evans és Neuville – időrendben). A verseny iránti érdeklődés lehet, hogy nem ért fel a Monte szintjére, de a francia világbajnokok nélkül is látványos, kiszámíthatatlan, feszült és izgalmas volt. A „mindenki Ogier ellen hangulat” nem volt jelen, mindenki mindenki ellen küzdhetett.
Rovanperä viszont újra jelét adta annak, hogy ő lehet a következő Loeb, Ogier vagy egyszerűen az, aki dominálja a rali vb-t. Az sem zavarta, hogy az övé volt pénteken a takarító szerepe, majd a hibrid rendszerének a problémája sem tudta kizökkenteni, végig nagyon magabiztosan versenyzett és nyert nagyon megérdemelten. Kérdés fel tud-e nőni ilyen fiatalon az esélyhez, hogy akár idén világbajnok lehet. Korai bármit kijelenteni, de a mezőny egyetlen világbajnoka két verseny után 41 pont lemaradással követi a finnt.
Umea: Az idei svéd verseny a tavalyi kihagyás és a 2020-as hószegény év után Karlstadtól ca. 800 km-re északra Umeába költözött. Az új helyszín méltónak bizonyult a jövőbeni svéd versenyek megrendezésére. Azt is meg kell jegyezni, hogy a gyorsaságik még minőségileg fejleszthetők, túl sok túl egyenes rész volt, amik miatt nem érnek fel a régi svéd vagy a tavaly Arctic ralis szakaszok szintjére. Viszont ebben van remény a fejlődésre, a körülmények – rengeteg hó, masszív, magas hófalak – már idén is tökéletesek voltak. Néző sokkal kevesebb volt, mint korábban, de itt még a covid is közrejátszott, jövőre ebben is fejlődést várunk. Mert lesz verseny itt jövőre is, sőt 2 év múlva is, a promoter annyira elégedett volt, hogy 2 évvel meghosszabbította a verseny szerződését.
M-Sport: Az M-Sport a Monte után a fellegekben járt – teljesen érthető okokból –, ez a verseny viszont lehozta őket a valóság sáros talajára. Hiába tudtak megint a legjobb csomaggal előállni, legalábbis ami az autót illeti, a felállásuk messze nem olyan erős (2017-ben mindhárom versenyzőjük nyert versenyt, idén ezt azért nehéz lenne elképzelni). Míg Franciaországban Loeb a verseny jó részét dominálta, Greensmith szakaszt nyert és Breen nagyon okos versenyzéssel ért a dobogóra, ezen a hétvégén alig lehetett valami jót említeni róluk. A 17 szakaszból 1-et tudott megnyerni Breen, aki már a második szakaszon kigolyózta magát. Több, mint szokatlan tőle az utóbbi időben, az utóbbi években a megbízhatóságával hívta fel magára a figyelmet, most egy csapatot kéne vinnie a hátán. Kérdés, hogy fel tud-e nőni a feladathoz.
Se Greensmith-től, se Formaux-tól nem várt csodát itt senki, nagyon kevés tapasztalattal rendelkeznek ezek között a körülmények között, Greensmith ettől függetlenül hozta megint az ötödik helyet, ami aggasztóbb lehet Breen gyengélkedése mellett, hogy mind a három autónak voltak technikai gondjai. Greensmith váltóját kellett cserélni pénteken, Breen és Formaux mindketten kiálltak szombaton technikai gondok miatt, Formaux aztán vasárnap sem tudta folytatni, mert nem tudták megoldani a problémát.
Breen optimistán azt mondta, hogy inkább egy ilyen versenyen jöjjenek elő ezek a problémák, ahol már amúgy sincs esély jó eredményre, de ez a verseny inkább a 2021-es M-Sportot láttatta, mint a diadalmas 2017-est.
Hyundai: A korai márkánál már kongatták a vészharangokat, és még a verseny előtt azt is belengették, hogy már a portugál verseny előtt el kell használjanak fejlesztési jokereket, azért, hogy versenyképesek lehessenek.
Ehhez képest Tänak valószínűleg harcban lehetett volna a győzelemért, míg Neuville megérdemelten lett dobogós, még ha igazán komoly esélye a győzelemre nem is volt.
Solberg technikai hibái arra engednek következtetni, hogy nem oldottak meg még minden problémát, de nagyot léptek előre a Monte és a svéd verseny közötti négy hétben. Horvátországig újabb 7 hét áll a rendelkezésükre, valószínűleg nem sok idejük lesz unatkozni.
A sport szeretőinek viszont jó hír lehet, hogy nagy valószínűséggel, ami az autókat illeti háromesélyes küzdelem lesz az idei vb.
Toyota: Evans olyat tett, amit utoljára 2018-ban. Két egymást követő versenyen sem végzett a legjobb tízben, amivel komoly hátrányba került a többiekkel szemben.
Természetesen nem lehet az első két forduló alatt megnyerni a világbajnokságot, de jelenleg négy ponttal áll és ami még aggasztóbb, hogy két elkerülhető hibát vétett a két versenyen, ami szokatlan az általában magabiztos és megbízható velszitől. Komoly nyomás volt már a szezon elött is Evans vállain, mégiscsak ő az, aki az utóbbi két évben fel tudta venni a versenyt Ogier-vel, de ez semmi ahhoz képest, hogy mekkora nyomás lesz rajta mostantól. Nála is nagy kérdés, ahogy Breennél is, hogy fel tud-e nőni a feladathoz, vagy elszalasztja a lehetőséget, és ő lesz a következő Hirvonen illetve Neuville.
Lappi viszont az lehet a Toyotának, aki feléjük billenti a mérleg nyelvét a gyártói világbajnoki címet illetően. Még mindig nagyon gyors, megbízható és úgy látszik, hogy hajlandó a csapatot előtérbe helyezni. A finn az egész hétvégén lőtávon belül tudott maradni, és Evans hibájának köszönhetően a 2019-es török rali után újra dobogóra tudott állni.
A Toyota negyedik versenyzője, Katsuta, a negyedik helyével és a szinte hibamentes versenyzésével felcsillantotta a reményt, hogy a tavalyi Safari rali után megtört fejlődése újra jó útra kerül – és a jelek szerint Aaron Johnston tudja pótolni Dan Barrittet Katsuta jobbján.
A hibrid hajtás problémái komoly hatással lehetnek a szezonra?
A Montén is és itt is előfordult többekkel, hogy egy-egy szakaszon vagy egy egész körben nem tudták használni a 100kW-os teljesítményű hibrid kit adta extra erőt. De ezek eddig átmeneti hibák voltak és senki nem kényszerült emiatt feladni a versenyt. Rovanperä pedig még gyorsasági szakaszt is tudott nyerni a boost hiányától függetlenül.
Pénteken azonban Tänak fel kellett, hogy adja a versenyt a hibrid egység hibája miatt. Az észt versenyző nem próbálta leplezni az érzéseit, nagyon dühös volt, és azt mondta, hogy kiállni valami miatt, amire sem ő sem a csapata nincs hatással, az egyszerűen nem sport, és a véleménye szerint sem történhet ez meg újra. (a hibrid egység biztonságosságat jelző zöld lámpa váltott pirosra, ami miatt a szabálynak megfelelően azonnal meg kellett állnia.)
A hiba után viták és ötletelések indultak, hogy mit lehet kezdeni a problémával, többek javaslata az volt, hogy az érintett versenyzők megállapított időt kapjanak, és ne kiesettként superrallizhassanak, viszont ami ezzel sem lenne megoldott, hogy mi van akkor, ha ez egy vasárnap történik, illetve biztosan meg lehet-e mondani, hogy a hibrid hibája valóban külső behatás nélkül történt.
Kicsi a valószínűsége, hogy hamar talál az FIA egy mindenkinek tetsző megoldást, de az már látszik, hogy egy ilyen hiba komoly hatással lehet a bajnokság alakulására. Remélni lehet csak, hogy hasonló hiba nem fog többet előfordulni, viszont, ha a rendszer hibát jelez, akkor nem lehet mérlegelni, a biztonság az első, ha nem biztonságos a rendszer, akkor a versenyzőknek nincs más opciójuk, mint megállni.
És ki lesz a világbajnok?
Rovanperä? Neuville? Evans? Tänak? Breen?
Talán Horvátországban kiderül, hogy a Hyundai elég gyors-e, hogy legyen esélye, Evans össze tudja-e szedni magát, Rovanperä mit kezd a nyomással, és Breen fel tud-e nőni a feladathoz.
