Nem a hírhedt aszfalt, hanem a technika ördöge tett keresztbe Gyarmati Ariel és Kocsis György sikeres szereplésének az Opatija Rallyn.
A siófoki duó a 3. gyorsasági szakaszon a verseny feladására kényszerült – pedig előtte abszolút 3. időt is autóztak. Nem adják fel azonban, a hónap végi, velenjei futamra már teljes erőbedobással készülnek, hogy ledolgozzák hátrányukat a bajnokságban.
Gyarmati Ariel: Ismét egy nagyon jó itinert tudtunk készíteni, így komoly reményekkel, tervekkel vágtunk neki a hétvégi Opatija Rallynak. A pályákat a hírhedt horvát fehér aszfalt borította, ezért nagyon oda kellett figyelnünk, mert rendkívül csúsztak - különösen, miután a versenyt megelőző napokban jelentős csapadék hullott a térségben. Nem csak a csúszósság, de vezetéstechnikai szempontból a tempós vonalvezetés is maximális figyelmet követelt meg tőlünk.
Ezek miatt kicsit óvatosabban kezdtünk a futamon, az első gyorsaságin még inkább tapogatóztunk, hogy érezzük, milyen a tapadás, mennyire száradt fel a pálya a bejáráshoz képest. Nagy szerencsénkre, az előrejelzéseket megcáfolva, vasárnap már nem esett az eső. A második gyorsra már bátrabban mentünk ki, és ez meg is látszódott az eredményünkön: abszolút 3. időt autóztunk. Szerettük volna ezt a sikert kamatoztatni, ám a következő szakaszon az egyik üzemanyagszűrő alkatrészünk eldugult, így hiába működött az üzemanyag pumpa, a benzin nem jutott el a motorig, a Mitsubishi pedig megállt alattunk.
Azzal, hogy kiestünk, a 4. pozícióba csúsztunk vissza a bajnokságban, de azon vagyunk, hogy a további fordulókon behozzuk a lemaradásunkat, és közelebb kerüljünk az év elején kitűzött célunkhoz.
Kocsis György: Igaz, hogy hamar búcsúztunk a versenyből, de kalandból így sem volt hiány. Már reggel, az első gyors rajtjába menet akadályba ütköztünk - akárcsak sokan mások. A horvát autópályán vezetett az utunk a rajtig, kora reggel viszont csak önkiszolgáló módon lehetett átjutni az ellenőrző kapunk, szolgálatos csak később állt munkába. Azzal még nem lett volna probléma, hogy 10.-ként álltunk be a sorba a versenyautóval, miközben előttünk több személyautó is volt, de az automata nem akarta elfogadni sem a készpénzt, sem a bankkártyát. Elég komoly feszkó alakult ki, de végül megoldódott a helyzet, és futópercre be is értünk a rajtba.
Elszántak voltunk, megvolt bennünk a kedv, a lendület és az akarat is. A technika azonban most nem akarta ugyanazt, mint mi. Talán jobb, hogy ekkor, mintha végig versenyeztük volna a napot, hiszen sokkal nehezebb szívvel kellett volna tudomásul vennünk, hogy a napi küzdelmek után elveszítjük az értékes bajnoki pontjainkat. Ezen most majd túltesszük magunkat, és holnaptól már csak a következő kihívásra koncentrálunk, a május végi, szlovén Velenje Rallyra.
