A páratlan évek nem jönnek be Gyarmati Arielnek és Kocsis Györgynek. Ezt bizonyította a múlt hétvégi Mecsek Rallye is, ahol a kategória éléről kellett kiállniuk. Mindezt egy, az osztóműben keletkezett probléma miatt, ami megszakította a Mitsubishi Lancer Evo IX sikeres menetelését.
Gyarmati Ariel: A pályabejárásokat követően a hivatalosan versenyprogram a csütörtöki gépátvételekkel és prológgal vette kezdetét. Szerencsére addigra az eső is elállt, igaz, a pláza parkolójának aszfaltja elég vizes volt, de igyekeztünk azért biztonságosan, de mégis látványosan autózni egyet a nézőknek. Igaz, egy hibát elkövettem az utolsó visszafordítóban, amikor a kocsi is lefulladt, de remélem, azért tetszett a közönségnek, amit produkáltunk – az értékelésbe pedig szerencsére nem számított bele a prológ eredménye.
A csütörtöki esőzés eléggé megnehezítette a dolgunkat másnapra, hiszen el kellett döntenünk, milyen gumikkal lenne a legcélravezetőbb kimenni a szakaszokra. Tiszta sarasak voltak az utak, ugyanakkor napsütéses, meleg időnk volt pénteken. A mi taktikánk az volt, hogy négy intermediate gumival rajtoltunk el, de tartalékba beraktunk kettő puha slicket is. Ez be is vált, hiszen már az első két gyorson jó időket mentünk, megszereztük a vezetést is az ORC-ben. A szárazabb Árpád-tetői szakaszra pedig felraktuk előre a slickeket – igaz, a hátulja picit csúszkált, de nem okozott problémát, jól tudtunk autózni. A második körön ugyanezt a taktikát választottunk, amiben nem is csalódtunk.
4,8 másodperces előnnyel várhattuk a szombatot, amikor újabb 6 szakasz várt ránk. A pénteki hibamentes menetelést követően magabiztosan álltunk a rajtba. Tudtuk, hogy mindenki támadni fog, ezért igyekeztünk mindent kiautózni a Mitsubishiből – de még biztonságos keretek között. Bár nem mi nyertük a szakaszt, de így is 11,8 másodpercre tudtuk növelni az előnyünket az értékelésben. A szakasz alatt azonban felfigyeltünk arra, hogy égett szag van a kocsiban, és az olajnyomást jelző lámpa is többször kigyulladt a gyorson. Lejöttünk a szakaszról, félreálltunk a beíró után, és akkor láttuk, hogy itt komoly a probléma. Valószínűleg az osztóműben tört el valami, és ennek következtében folyt el az olaj. Igaz, nem állt meg az autó, de már csak méterei lehettek vissza. Így le kellett adnunk a menetlevelet.
Nagyon szomorú vagyok, hiszen az első helyről kellett feladnunk a küzdelmeket – az idei évben sokadszorra. Most már matematikai esélyünk sincs a bajnoki cím megvédésére, az egyetlen, amiben még reménykedhetünk, amiért még harcolhatunk, az a dobogó. De még az előtt át kell gondolnunk ezt az egészet, mi is lehet az oka a folyamatos pechsorozatunknak, ami 2019-ben végig kísér minket. De nem adjuk fel, az idei évben még mindenképpen rajthoz fogunk állni…
Kocsis György: Nem rajtunk múlott… Mi becsülettel felkészültünk, tettük a dolgunkat, felkészítettük az autót, sőt, még továbbiakat is fejlesztettünk rajta. Igyekeztünk biztosra menni, hogy a Mitsubishinek tényleg semmi baja ne legyen – mégis lett.
Amíg mentünk, jó időket autóztunk, vezettük az értékelést, de irreális kockázatokat sem vállaltunk. A technika istene azonban nem akarja, hogy mi így célba érjünk. Ez az a szituáció, amivel sajnos mi már nem tudunk mit kezdeni. Én nem szomorú vagyok, hanem csalódottságot, ürességet érzek. Nagyon demoralizáló ez a pechszéria, hiszen rengeteg munkánk, energiánk, erőforrásunk benne van a bajnoki szereplésben. Ebből is fel kell azonban állni, és meglátjuk, mire lehetünk még jók év végén. Bevallom, lelki erőm még nem volt ahhoz, hogy ezt kiszámoljam, illetve amúgy is egy több ismeretlenes egyenletről beszélünk. Nagyon sok forgatókönyv lehetséges a szezonzáróra, annak függvényében, hogy mi, illetve az ellenfeleink hogyan teljesítenek, kinél kopogtat be Fortuna, vagy a technika ördöge.
Volt már ehhez hasonló évünk, akkor év végi 3. helyezéssel tudtuk zárni a bajnokságot. Jó lenne most is, legalább az utolsó fordulón szerencsésen kijönni ebből a helyzetből.
