A Kalandrally és RMM közös csapata tíz fővel vágott neki 2014. június 25-én, szerdán 16 órakor az Észak-Lengyelországban található Mikolajki városába.
A verseny tervezése számunkra már 2013-ban megkezdődött, amikor az FIA kiadta a 2014-es világbajnokság versenynaptárát, amelyben világossá vált, hogy öt év után újra lesz Lengyelországban Rally Világbajnoki Futam.
Miért pont lengyel?
Alapvetően a csapat a murvaversenyeket preferálja, mondván hogy itt a tempó az útviszonyokhoz képest teljesen lehetetlennek tűnik és emiatt még nagyobb élményt és látványt nyújtanak a „nagyfiúk” sok helyen 180 km/h sebességgel, ezek mellett a közel 800 km-es távolság hazánktól még így is a legközelebbi világbajnoki futam.
A tervezés korai szakaszában egyelőre a létszám és autók számának meghatározásáról szólt, továbbá a szállás kidolgozásáról. Mondván hogy nyári versenyről beszélünk, még ha északon is vagyunk úgy döntöttünk sátorozással oldjuk meg a hosszú hétvégét, amelynek nagy előnye, hogy a gyorsasági szakasz mellett ébredünk, így nem kell rohanni minden reggel, hogy időben beérjünk a pályára. A térképek és útvonallap időben - június elején, a hivatalos honlapon (http://rajdpolski.pl/en), ezután jöhetett a „matek”, az igazi tervezés. Farkas Lacika tervezett egy jó húzós merészet, amelyben napi öt gyorsasági is elérhető volt, persze ha ezt követjük, csak a nagymenőket nézhetjük és utána rohanás az autóba irány a következő gyorsasági a mezőny végét otthagyva. Megbeszéltük, hogy az alaptervünk a Lacika által kigondolt útvonal, amelytől a helyzettől függően esetlegesen eltérünk. A gyorsaságik kiválasztása után jöhetett a pontosítás azaz, hogy melyik elágazásokba tudunk érkezni, úgy hogy a szakaszok között a legrövidebb utat, tegyük meg. A rendező segítségünkre volt, hiszen bizonyos elágazásokat megjelölt és azokhoz GPS koordinátákat párosított, amelyek többé-kevésbé elegendőek voltak az útvonaltervünkhöz, ahol hiányzott, ott kiolvastuk a Google Earth segítségével.
Tervek elkészültek, térképek kinyomtatva, és/vagy okos telefonokba tárolva, minden bepakolva indulhatunk. Lévai István a Nissan Navara volánjánál az egyik járműben mondhatni „vébémenő” (SVÉD, FINN, SAN REMO, MONTE CARLO, FRANCIA, LENGYEL rally versenyek több esetben) és szerény személyem egy Ford Mondeo IV volánja mögött a másik járművünk (na, jó Monte-n az idén én is kint voltam és volt szerencsém a San Remo Rally mellett az „skandináv havas versenyt” már megtekinteni).
A két pilóta mellett számítottunk két váltótársra, mert egy 11 órás utat nem biztos, hogy erőltetni kell, úgy hogy várhatóan hajnali 3 órára érkezünk. A Navara-ban Kiss István állt készenlétben, míg a Mondeo-ban Ujhelyi István volt a segítség. A többiek sörözhettek nyugodtan, de nem vitték túlzásba, hiszen az óránkénti megállással kitoljuk a tervezett érkezésünket, így inkább szórakoztattak minket nehogy unalmasan teljen az út. Jákli Norbi hozott URH rádiót így a két autó között megvolt a kontakt, amelyet nem minden esetben az egymás informálására és tájékozódására használtunk…
Átszeltük a Külső Keleti-Kárpátokat, jöhettek a több tíz kilométer hosszúságú lengyel egyenes utak. Autópálya ebben az irányban nincs, csupán autóutak rövid szakaszokon, erre számítottunk. A GPS készülékekbe a Mikołajki közelében található edzés – az ún. „shakedown” egyik elágazásának koordinátája volt betáplálva, tehát örömmel fogadtuk minden 100-as váltást a készüléken, ami a célunkhoz való távolságot mutatta. A terveknek megfelelően hajnali három órára megérkeztünk a shakedown elánjába a két pilóta végigment váltás nélkül. Az elágazásban már több ezer ember sátorozott. Voltak, akik velünk együtt érkeztek, voltak, akik utánunk. A kanyarokban rengeteg lengyel, észt, cseh, szlovák, spanyol zászlók lobogtak, a magyar ekkor még nem került elő, hiszen valaki az autóban valaki a sátrakban készítette nyugvóhelyét közülünk. Tokár Krisztián (KRS Videos) fotósunk és videósunk Lacikával és Norbival úgy döntöttek inkább keresnek egy jó helyet nekünk, amíg mi pihenünk, így ők ezt az alvást kihagyták.
Köszönjük nekik, mert nagyon jó helyről a tömeg elől nézhettük, ahogyan az edzésen először megjelent OGIER, LATVALA, HIRVONEN, OSTBERG és a többiek. Egy dobbantón tűntek fel a távolban, majd felénk érkezve még egy ugratás, közeledve nagy fék és eszeveszett tempóban abszolváltak egy B2 kanyart. Nagyon megtetszett ez a hely, így a shakedown nagy részét itt néztük, hiszen minden párost legalább ötször - hatszor láthattunk elmenni. Közeledett a 12 óra elhangzott a jel mennünk kell, a gyorsaságira pakoljunk. Összepakolás után még egy jobbosba nézhettük a versenyzőket, majd irány a 14 km hosszú Milki gyorsasági melynek szintén egy koordinátájára érkeztünk, szerencsénkre az elágazás előtt aszfaltos rész volt, ennek különösen örültünk, hiszen a murvabeállítások és gumik miatt látványosan sodródnak ezen a talajon. Így is volt, ANDREAS MIKKELSEN óriási tempóval gyönyörűen keresztbe úsztatva érkezett elénk és ugyan így tűnt el a látóterünkből. A gyors végén kiderült nem csak szemre volt tetszetős az autózása, mindössze 0,5 mp volt a hátránya a világbajnokságot vezető OGIER-hez képest. A szakasz megtekintése után irány Litvánia 160 km vár ránk Lóska Zsolti pilótásodik. Idén a verseny a szomszédos országban is abszolvál kétszer két gyorsaságit. A szakaszokon másnap 11:30-kor indul az első autó, így a csapat úgy dönt szállást keresünk, hiszen lesz időnk reggel bemenni a gyorsaságira. Litvániába egy gyönyörű luxus rönkházban sikerült megszállnunk, nem hittünk a szemünknek, amikor megérkeztünk: jakuzzi, szauna, stég a tóra csónak stb., pedig nekünk csak egy ágy kellett és egy zuhany. Itt még Volyák Ricsinek volt annyi „problémája” hogy a focivébét nem sikerült bekeresni a tv-ben a kiszolgáló személyzetnek.
Másnap reggel a 26,61 km-es Kapciamiestis gyorsaságira probléma nélkül betalálunk, amely egy finnországi gyorsaságira emlékeztet minket, ki is választunk, egy tempós dobálós helyet itt már leng a MI MAGYAR ZÁSZLÓNK is. Ezen a gyorsaságin OSTBERG repeszt a leggyorsabban, de ő is csak 0,5-el OGIER előtt, MIKKELSEN még mindig nagyon gyors Ő a harmadik 0.3-al OGIER-t követve, összetettben ANDREAS MIKKELSEN vezeti a mezőnyt. A második gyorsasági előtt megkóstoljuk milyen is az a Kebab Litvániában majd elfoglaljuk a helyünket egy visszafordítóban, de nem sokáig tehetjük hisz jön a magyar fotósoktól a hír, a gyorsaságit törölték. Irány vissza Lengyelország Wieliczki gyorsasági eltervezett koordinátáira. Sikeresen beérünk, időben ott vagyunk egy széles tempós gyorsaságin, ahol ismét MIKKELSEN a leggyorsabb de LATVALA is felébredt jött egy második időt.
A „magyar lengyel két jó barát” tényleg létezik, ők tudják, magyarul mi tudjuk lengyelül: Polak, Wegier, DWA bratanki!
Meglátták a zászlónkat és mondták a saját akcentusukkal „madzsar léngyél kétjó borát”
Nagyon barátságosak velünk, mi is azok voltunk…
Nap végi eredmény:
1. MIKKELSEN
2. LATVALA
3. OGIER
Este fáradtan elindulunk a 14,41 km-es Stare Juchy nevű gyorsra ahol egy B1 tempó le feléből egy J5-be a fakerítések közé próbálnak befordulni. Nem mindenkinek sikerült voltak elfékezések olyannyira, hogy már az előfutó majdnem telibe talált egy személyautót. Az eleje hibátlanul és észvesztően gyorsan abszolválta a kanyart. A gyorsaságit OSTBERG nyerte OGIER előtt 3,2-vel őt KRIS MEEKE követte 2,5-tel. A gyorsasági után kitelepedtünk egy elágazásba, hogy onnan át tudjunk érni a Goldap nevű gyorsra. A „kiköltözés” nem csak taktikai szempontból volt nagyszerű ötlet, de a helyválasztás is jól sikerült, hiszen az elágazásban egy aszfalt utat keresztezett a gyorsasági, amely magasabb helyezkedett el, mint a pálya tehát egy bukkan volt a B3 közepén. A gyorsaságit THIERRY NEUVILLE abszolválja a leggyorsabban. Ekkorra már átrendeződik a mezőny eleje: OGIER átveszi a vezetést majd MIKKELSEN, HANNINEN, NEUVILLE, HIRVONEN, LATVALA követi őket. Az átrendeződéshez kellett LATVALA defektje is. Az elágazásban a WRC-k üvöltő hangja mellett a magyar észt lengyel és cseh szurkolóktól volt hangos a bukkanó. Volt közös himnuszéneklés, egymás nemzeteinek nagy autóversenyzőinek elismerése… és még valami Farkas Dani először jött velünk így hát illő felavatni: Ezt mi elég komolyan gondoltuk így a sörhozástól kezdve az időeredmények begyűjtésén át olykor a „nem szólok hozzád” vagy „ki az a Farkas Dániel?”-ig elmentünk.
A WRC kategória után elindulunk a 35,17 km-es Goldap gyorsaságira, ahol a betervezett koordinátára először nem sikerül bejutnunk, rendőri zárás miatt, de gyorsan újragondoljuk és egy másik koordinátához közeledünk, amelyhez egy rosszminőségű földút vezetett és pár helyi autón kívül csak a miénk volt. Ez volt a hétvége legjobb helye… leírhatatlan talán majd a KRS videó visszaadja… tempós lobogós ugratós… LATVALA nyolcat adott OGIER-nek és tizenkettőt NEUVILLE-nek.
Itt is a nagyokat néztük majd irány a szervizpark. Legtöbbet a Volkswagenek mellett voltunk, de megnéztük a Citroen a Ford és a Hyundai hadiszállását is.
JARI MATTI LATVALA sálalálalá… JARI MATTI LATVALA sá lalá lalá... énekeltük erre ki jött és megölelt minket megköszönvén a szurkolást. Aláírás pacsi a nagyokkal fotók stb.… nagy élmény. Természetesen megvártuk a „mi Lukács Kornélunkat” gratuláltunk és kérdeztük, hogy látta e a magyar zászlót. Csucsu mondta, hogy nem lehetett nem észrevenni akkora volt és köszönte szépen, hogy itt vagyunk. Mi köszönjük!
A szerviz után irány az egyszer már bevált Milki gyorsra ahol utoljára látjuk a mezőnyt. Mivel esett az eső ezért a vizes aszfaltos részen elspórolták picit, no meg mindenkinek bérelt helye volt, ami meg is maradt a végére:
1. Sebastien Ogier (FRA)/Julien Ingrassia (FRA) Volkswagen Polo R WRC
2. Andreas Mikkelsen (NOR)/Ole Floene (NOR) Volkswagen Polo R WRC
3. Thierry Neuville (BEL)/Nicolas Gilsoul (BEL) Hyundai i20 WRC
2hr 36min 15.5sec
Gyors összepakolás után irány Magyarország fáradtan, de annál boldogabban és élményekben gazdagon értünk haza este tíz órakor épen egészségesen. Hideg éjszakák, este 11-es sötétedés hajnal hármas pirkadás, de mind a tízen visszajövünk jövőre is, mert a vébé az vébé.
Kalász István
